Madáin Szálih

Madáin Szálih Szaúd-Arábia északnyugati részén levő régészeti ásatási terület az al-Ulai oázis közelében, 400 kilométernyire Medinától. Arab elnevezése: al-Hidzsr (الحجر – al-Ḥiǧr). Az ókorban Hegra néven ismerték, és a nabateusok és szamúdok (héberül tamuzok, vagy föníciaiul tammuzok) által lakott kalmár-metropolisz volt az i. e. 1. és az i. sz. 1. századokban. A helység a száznál több sziklába vájt monumentális sírépítményéről ismert. A helyet 2008-ban az UNESCO felvette a kulturális világörökség jegyzékébe (szövege a vitalapon).Általános helyzetkép....Ha a Mekkába menő karavánokkal megyünk, kétségtelenül a szemünkbe ötlenek a tájban - szinte az út végén - magányosan előtűnő, archaikus módon kőbe vájt architektúrák..... (Charles Doughty, angol arabista utazó feljegyzése)A Madáin Szálih (jelentése: Szálih városa ) területén található nabateus sziklasírok Szaúd-Arábia legjelentősebb, iszlám-kor előtti kulturális emlékeinek számítanak. Az arab származású nabateusok (a Korán 11. szúrája szerint tamúdok), akik Petrától (ma Jordániában), fővárosuktól délkeletre, az i. e. 5. századtól az Arab-félsziget északi területein éltek és uralkodtak, s innen ellenőrzésük alatt tartották az India és a Földközi-tenger térségeit összekötő – i. e. 100-ban már a félsziget teljes nyugati partja mentén, a déltől északig végighúzódó – kereskedelmi karavánútvonalat, az úgynevezett tömjénutat. Hegrát a déli tartomány köz- és végpontjaként - és egyúttal a stratégiailag fontos al-Ula vádi védelmére alapították.